2015. január 25., vasárnap

4. Titokzatos tekintet

 Hazaérve egyből megütötte a fülem apa hangja a szobájából. Rappelt, a számot pedig egyből felismertem a szövegéről. Leültem a kanapéra, és megrökönyödve hallgattam a Where'd You Go-t. Az üres TV képernyőt bámulva képek jelentek meg a fejemben. Apa egész nap egyedül van itthon, és én is egyedül vagyok, csak az iskolában... Itthon maradnék vele. Segítenék neki átvészelni azt, amiről érdekel. Hangján hallom, hogy őszintén énekel. És ez feldühít. Miért nem tudok én erről az eltitkolt hiányáról? Nekem miért nem számolt be ilyesmiről? Azt is furcsállom, hogy eddig még csak egy barátnője volt, az sem huzamosabb ideig. Végül is apa abszolút nem mondható csúnyának. Sőt! Kifejezetten jól néz ki. A mosolya aranyos, az alkata megfelelően kigyúrt, a szeme pedig... A szemét nem is vettem eddig figyelembe. Hirtelen felkel bennem a vágy, hogy mélyen beleássam magam a tekintetébe, amelyben aztán el akarok veszni. Így felállok, és meggondolatlanul benyitok a szobájába. Abbahagyja a rappet, az alapot pedig kikapcsolja. Mosolyt erőltet az arcára, és kedvesen üdvözöl.
 - Szia, Angie! Milyen volt az iskolában? - kérdezi.
 - A szokásos - vonom meg a vállam, és leülök az ágyára. Most aztán hogy folytassam?
 - Valami baj van? - néz rám rémülten, és helyet foglal mellettem. Tökéletes pozíció ahhoz, hogy megvizsgáljam a szemét.
 Óvatosan felé fordulok, és tekintetemmel íriszét kezdem pásztázni. Megcsap az illata, közelségétől pedig zavarba jövök, ezért elkapom a figyelmem.
 - Nincs semmi - motyogom, majd megpróbálok újból rápillantani.
 Sötétbarna szeme van. Kicsit olyan, mint egy kutyának. Ahogy a színeket próbálom kivenni, azon kapom magam, hogy már nem is az íriszét, hanem a lelkét figyelem. Tisztaság és jóindulat tükröződik tekintetében, de ott bujkál valami titok, amiről érzem, nem csak én nem tudom. 
 - Valamit nem mondasz el nekem - suttogom meggondolatlanul, aztán lesütöm a szemem. Kell itt nekem gondolkoznom...
 Apa felnevet. Nem tudom, hogy zavarában-e, vagy csak úgy mert megnevettettem, mindenesetre eléggé meglep a reakciója.
 - Mire gondolsz? Netalántán csajom van? - vigyorog, én pedig megvonom a vállam.
 - Hát valakinek nagyon várod a hívását - konstatálom, és észreveszem, hogy hangnememben valamiféle gúnyosság rejtőzik. Mondjuk szerintem van okom a kiakadásra. Elvégre a nevelt lánya vagyok, vagy mi a fene.
 - Ugyan, Angie. Ez csak egy dalszöveg. Nem feltétlenül kell valóságalapjának lennie - magyarázza, és elég meggyőzőnek érzem a hangját ahhoz, hogy némiképpen elgondolkozzak azon, hogy talán felesleges volt az aggodalmam.
 - Csak tudod... Egész nap rajtad gondolkoztam. Hogy mi miatt, vagyis inkább ki miatt lehetsz szomorú. Én nem akarom, hogy előttem bármiféle titkod legyen, tudod? Nagyon fontos vagy nekem, hiszen te neveltél fel! Mindent tudni akarok rólad. Elvégre együtt lakunk, meg ilyesmi - magyarázom, apa pedig elmosolyodik, és megölel. Zavarba jövök ettől, és nem tudom, mit kéne reagálnom. Csak bénán lógatom a kezem magam mellett, és a válla fölött bámulom az ablakot, amin keresztül a nem rég eleredt esőt lehet látni. Bár nem is igazán az időjárás zavar, hanem az, hogy apa szinte teljes teste hozzám simul. Nyilván mellkasával érzékelheti a mellem is... Te jó ég. Nagyon gáz, hogy erre gondolok, de akkor is. 
 Aztán végül is eltol magától, és kedvesen így szól:
 - Ejnye. Ahelyett, hogy figyelnél az iskolában, apád dalán gondolkozol? Aztán még én vagyok a hibás? Azért a szemtelenségnek is van határa.
 - Hé! - nézek rá sértődötten, és az agyamból ki is repül az előbbi ölelése. Mindig tudja mivel kompenzálni az érthetetlen zavaromat. Ez egyszerre király, és ijesztő dolog.
 - Na, indulj tanulni!
 Szót fogadóan biccentek, és beviharzok a szobámba.
 Nem vagyok rossz történelemből, de most még nehezebbnek tűnik megcsinálni a leckét, ugyanis valóban nem igazán tudtam figyelni órán... És még itthon sem. A könyvet olvasva is teljesen máshol jár az agyam. Talán holnap itthon kéne maradnom egy kicsikét apával. Valamilyen szinten biztos magányos lehet. Ha nem is úgy, de tudatalattijában elképzelhetőnek tartom. Hiszen már egy jó ideje nem dugott, és tényleg egész nap mást sem csinál, csak vagy a Linkin Parkkal próbál, illetve koncertezik, vagy TV-t néz, és főz. Nem egy izgalmas élet az ilyen, és még a lányáról is alig tud valamit. Elkap valamiféle szégyenérzet. Talán miattam szomorú? Lehet, azért nem akarja elárulni, hogy ne érezzem magam rosszul? De aranyos lenne... De nem hiszem. Biztosan csaj van a dologban. Mert elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne valaki a dologban. 

2 megjegyzés:

  1. öhmm...szóval ma kezdtem olvasni a blogod és nem tudom, hogy fejezzem ki azt, hogy mennyire imádom! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez esetben nagyon örülök annak, hogy megtaláltad!*w*
      Köszönöm szépen!^^

      Törlés