2015. január 6., kedd

Prológus

 Kislány volt még, négy vagy öt éves. Édesanyja azt mondta neki, várjon rá, ő pedig szót fogadott. Jeges szél süvített. Este volt már, hideg és sötét, ő pedig kitartóan várta anyukáját, ki már egy jó ideje nem tért vissza. A lány fázott, arcát csípték a könnyek, teljesen olyan érzés volt számára, mintha néhány csepp rá is fagyott volna. Aggódott és félt, de inkább csöndben várt, várt és várt. Kik elhaladtak mellette, ugyan megbámulták, azonban senki sem segített neki. Még csak meg sem kérdezték, hogy mit keres ott egyedül az utcán, egy sarokban ücsörögve. Csupán egy fekete kabátos férfi torpant meg egy pillanatra. Végigmérte, majd barátságos hangnemben így szólt:
 - Hát te?
 A kislány habozott. Szülei arra tanították, hogy ne álljon szóba idegenekkel, de már úgy is kétségbe volt esve és aggódott, így nem törődve a szabályokkal végül válaszolt:
 - Anya azt mondta, itt várjak, mindjárt jön - kezdte -, de még mindig nincs itt.
 - Mióta fagyoskodsz itt egyedül? - kérdezte a férfi meglepetten.
 - Nem tudom. Még világos volt - felelte, és könnyezni kezdett. - Nagyon hiányzik! - fakadt ki.
 Az idegen megsajnálta, és kezet nyújtott felé, hogy felsegítse a kislányt. Ő zavartan elfogadta végül segítségét.
 Attól a naptól kezdve már volt ki vigyázzon rá, Mike Shinoda személyében.

4 megjegyzés:

  1. Jaajj, hamar folytasd *~* ^^ (Hitomi face-rol :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ejha, de sebesen érkezett komment! Köszönöm szépen!^^ Talán ha lesz időm, akkor holnap folytatom is.c:

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! Gyorsan következőt!:) ♥

    VálaszTörlés