2015. május 24., vasárnap

13. Mindent elmondasz nekem?

 A kocsiút nem túl hosszú, de épp elég arra, hogy apa és Adam jól elbeszélgessenek közben. Én csendben hallgatom, miről diskurálnak. Olyan témákról van szó, amikhez nem igazán értek, ezért sem akarok beleszólni. Jól megtalálják a közös hangot. Szerintem, ha apának választania kellett volna, hogy melyikünket fogadott volna örökbe, Ad-et vitte volna haza. Melyik férfi nem vágyik arra, hogy legyen egy fia, akivel focizhat, később csajozhat, meg minden egyéb, amiről nem tudok. Oké, a focizásban én is partner voltam, de a csajozást azt mindig apára hagytam. Ettől függetlenül ez nem csak az enyém, de az ő életéből is kimaradt. Pedig igazán sármos, és nem mellesleg a belső tulajdonságaival sincsenek gondok. Lehet, hogy az ágyban nem teljesített a legjobban sosem... Erre a gondolatomra ösztönösen beugrik a bőröndömbe becsempészett óvszer képe, és zavartan az ablakra tekintek. 
 - És mi újság a csajokkal? Erről is beszélgessünk már, ha már így eldumáltunk eddig! - próbál apa lazának tűnni, Adamet pedig egyáltalán nem hozza zavarba sem a kérdéssel, sem a némileg furcsa megfogalmazással, hanem teljesen korrektül válaszol.
 - Nekem évek óta csupán két csaj van az életemben. Az egyik ugye anyám, a másik meg Angie.
 Ösztönösen elmosolyodom.
 - És úgy nem is hiányzik, hogy együtt legyél valakivel? Van egyáltalán kiszemelted? - kérdezősködik tovább apa.
 - Ne cseszegesd már, ez tökre magánügy! - szólok közbe.
 - Fiúknál más a helyzet - nyugtat meg Adam. - Nincs ezen mit titkolni. Van kiszemeltem, igen - biccent, én meg ledermedve meredek rá. Ezt én eddig miért nem tudtam?
 - És milyen? Mesélsz róla egy kicsit? Ő is ugyanígy érez? - firtatja apa, Ad pedig zavartan lesüti a szemét, és elneveti magát.
 - Úgy van, Adam, mesélj róla! - nézek rá felszökkent szemöldökkel. Azért mégiscsak én vagyok a legjobb barátja, vagy mi a fene.
 - Nagyon aranyos és kedves, de szerintem esélytelen a dolog... - motyogja zavartan. 
 - De ezt nekem miért nem mondtad el? - kérdezem szemrehányóan.
 - Nem igazán érdeklődtél a dolog felől - dörzsöli a tarkóját.
 Valóban kicsit elhanyagoltam. Szégyenkezve pásztázom a cipőm orrát, és óvatosan megkérdezem:
 - Mióta tetszik?
 - Elég régóta - biccent.
 - Értem - motyogom elhaló hangon.
 Szóval már régóta van ez a kis titka. Én pedig úgy el voltam foglalva saját magammal, hogy nem vettem, észre, hogy neki is vannak problémái. Szégyenkezve bámulom a cipőm orrát, és csak várom, hogy valaki megtörje a köztünk kialakult kínos csöndet. Apa szerencsére látja, hogy mi a helyzet, azért bekapcsolja a rádiót, amit egyébként egyikőnk sem szeret hallgatni, mivel nem épp a mi zenei ízlésünknek megfelelő számokat játsszák benne. Most viszont egy nyugodt sóhajra késztet a boldog pop sláger.
 - Mindjárt ott vagyunk - szólal meg hirtelen Adam. - Fordulj balra, majd a partnál kanyarodj be, és ott lesz egy kis fa ház. Na, az a nagyapámé.
 Apa biccent, majd elforgatja a kormányt. Nemsokára leparkolunk az említett házikó előtt. Kiszállunk, kivesszük a csomagtartóból a bőröndöket, és körbenézek. Egész' kellemes kis hely ez. Békés, nincsenek sokan, ráadásul víz mellett vagyunk, tehát nem hoztam feleslegesen fürdőruhát. A faház is elég rendezettnek és barátságosnak tűnik innen, kívülről. Nincsenek rozoga, vagy kitört ablakok, sem pókhálók az eresznél, de még csak nem is lyukas. Egyszerű, de látszik, hogy gyakran gondozzák. Csak köztünk nyomott a hangulat egy picit, így próbálok Ad közelébe kerülni. Nem néz rám, talán haragszik. Gondolkozom, hogy kitaláljak valami alapvető kérdést, ami amúgy nem érdekel, csak hogy tudjam, haragban vagyunk-e.
 - Hoztál kulcsot? - érdeklődök a lehető legtermészetesebb hangon.
 - Nem, majd az ujjunkkal fogunk kotorászni a zárban - nevet fel ironikusan, és én is elmosolyodom.
 Nem haragszik, de mégis érzem a tekintetében azt a hűvösséget. Szinte üzen vele, hogy most jobb szeretné elkerülni a társaságom. Úgy döntök, egy ideig nem is szólok hozzá a mai napon, csak amikor már úgy érzem, elfelejtette a köztünk lévő konfliktust. De ez a tervem hamar megdől, amikor pakolni kezdünk a kis házban, és a csend köztünk szinte fülsüketítő morajnak hat a lelkemben. Így sóhajtva leülök az ágyra, és Adammel szemkontaktust keresve így szólok:
 - Szeretnék veled beszélni!
 - Beszéljünk - mondja, és lazán mellém veti magát az ágyamon.
 - Zavar, hogy annyira elfeledkeztem rólad, az utóbbi időben - kezdem őszintén, mindenféle kertelés nélkül.
 Ad válaszul megértően bólogat, ezzel tudtomra adva, hogy várja a monológom folytatását.
 - Szeretnék bocsánatot kérni, és most hivatalosan is megkérni arra, hogyha bármi baj van, azt mondd el nekem!
 - Miért? - kérdi felszökkent szemöldökkel. - Mi jó származna nekem abból? Tudnál bármit is tenni?
 Kissé megdöbbenek a reakciójától, de egy kis habozás után így felelek:
 - A legjobb barátom vagy. Érdekelsz, szeretnélek meghallgatni, és ha tudok, segíteni is - magyarázom.
 - Angel... - kezdi komolyan. Érzem, hogy olyan kérdés jön, amire igazán őszintén kell válaszolnom. - Te mindent elmondasz nekem?
 Habozok. Ha azt mondom neki, nem, mindent ki kell tálalnom. De ha azt, hogy igen, hazug leszek. És ő ezt látni fogja rajtam. Így is, úgy is kockáztatnék, de még magammal sem vagyok tisztában. Nem tudom, mit akarok, nem tudom, mit kéne tennem. Most minden olyan zavaros. Végül sóhajtok, és válaszolok a kérdésére:
 - Nem...

8 megjegyzés:

  1. Zseniális! Úristenem, siess a következővel, nem bírok várni, jaj, mi fog történni...
    Hatalmas! Teljesen ideje lenne mindkettőjüknek nyitni egymás felé, Angie-nek el kéne mondania a "nagy titkát", szintúgy Adamnek is. Azért remélem lesz Angie és Mike között történő közös jelenet is, ha már egy ilyen meghitt helyre küldted őket... és ha már erről szól a történet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent a maga idejében.^^ Mint látod, semmit nem akarok elkapkodni.c: Köszönöm, hogy lelkes olvasómnak tudhatlak!

      Törlés
  2. Megint nagyon jó lett!
    Tényleng siess a kövi résszel! :))

    VálaszTörlés
  3. Gyorsan a kövivel dúrván észveszejtően írsz <3 _D

    VálaszTörlés
  4. Úristen! Ez eszméletlen! Ma találtam rá a blogodra, és wáááááá! Hamar folytatást! :D <3 c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!*u* Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet.^^

      Törlés