2015. július 5., vasárnap

16. Új kezdet

Sziasztok!^^/
Látjátok mondtam, hogy sietek a folytatással.:3 Igaz, egy feliratkozót elveszítettem, mondjuk érthető okokból, de talán ha látja, hogy nem tervezem abbahagyni csak úgy a történetet, visszatér hozzám.u^u Azt nem ígérem, hogy heti rendszerességgel hozom majd a részeket, de mindenképp igyekezni fogok, hogy legyen olvasnivaló, hiszen szeretem ezt írni. Szeretem Mike-ot, meg Adamet is.:3 Angel-t bevallom, már kevésbé, de kezd visszatérni a szimpátiám iránta.:D Nem tudom, ti hogy vagytok vele. Mindegy, a lényeg, hogy az olvasókat szeretem a legjobban!\(^^)/ Hű, ez nyálas volt. De igaz.u.u Nyah, nem pofázok tovább. Jó szórakozást!^^

 - Akkor? Szeretsz?
 Hangja számon kérő, mint amikor egy gyereket szid meg az anyja. Sóhajtok, légzésem szaggatott. Lehunyom a szemem, majd ránézek.
 - Szeretlek - jelentem ki a lehető leghatározottabban. Sosem éreztem még magam ennyire hazugnak, ennyire valótlannak. Ám a bűnösségnek nyoma sincs bennem.
 Adam elém lép. Lehajol, arcomat kezei közé fogja, és megcsókol. Meglepetésemben először kitágulnak szemeim, de aztán szépen lehunyom őket. Semmi finomság, semmi érzékiség nincs cselekedetében. És bár apa nem lát, mind a ketten tudjuk, hogy szükség van erre. Színjátékunk része, meg kell szokni. Életem első igazi csókja. Mindig máshogy képzeltem el, és ez tényleg mindenkinél másképp van... Bár minden porcikám remeg, tudom jól, ez nem az érzelmek miatt van így. Adam hamar eltol magától. Mosolyt erőltet az arcára, és visszaül a székére. Nagyot nyelek. Még mindig érzem puha ajkát a számon. Nyelvét nyelvemhez érni. Kezét arcomon. ,,Bár apáé lenne..." - jut hirtelen eszembe a röpke gondolat, de hamar elűzöm. Sosem lesz ilyen. Sosem lesz semmi olyan, mint régen.
 Adam rám sem néz, csak eszik. Tudom, még vár ránk egy komoly beszélgetés. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem mehet így örökké. Ez csak a kezdet.
 - Visszajöhetek? - hallatszik egy félénk hang a konyhából. Elmosolyodom a meghatottságtól. Hálás vagyok, hogy a sors ilyen figyelmes nevelőapával áldott meg.
 - Persze! - kiáltok, egy számomra szokatlanul magas hangon.
 Apa zavartan lép vissza az étkezőbe, és elénk ül. 
 - Minden rendben? - kérdezi.
 - Együtt vagyunk - felel Adam mosolyogva. Ó, az a műmosoly... Szinte fizikailag fáj ránézni.
 - Akkor igen - vigyorodik el apa is. - Gratulálok, kislányom! Mindig tudtam, hogy összeilletek!
 - Köszönöm - motyogom. El akarok rohanni, oly keserű érzést ébresztenek bennem szavai.
 - Jól laktál? - fordul felém Adam egy kis idő után, ezzel arra utalva, hogy szeretne velem nyugodtan beszélni. Válaszul bólintok, és felállok az asztaltól.
 - Köszönöm szépen az ebédet! - lehelem, majd beviszem a tányéromat a mosogatóba.
 - Hagyd csak, majd elmosogatok! Menjetek csak, fedezzétek fel a környéket! - kacsint apa. 
 Félmosolyra húzom a szám, és elmormogok egy halk köszönömöt. Adam kézen fog, és kikísér az ajtón. Az udvaron elereszt, és helyet foglal egy magányos fa tövében. Melléguggolok, és figyelem. Tekintetét a vízre tapasztja. Látom rajta, nagyon gondolkozik azon, hogy hol kezdje mondandóját.
 - Sajnálom - szólal meg végül. - Muszáj volt megtennem.
 - Tudom - felelem halkan, alig hallhatóan. - Én nem haragszom, csak tudod... Még sosem éreztem magam ennyire hazugnak.
 - Én igen - jelenti ki, és kínjában elröhögi magát. - Azt is sajnálom. Mármint, hogy nem szóltam arról, hogy a saját nememhez vonzódok.
 - Nem haragszom. Már nem. Tudom, hogy nem tehetsz róla, ahogy arról sem, hogy pont apába... - Itt megakad a szavam, és képtelen vagyok folytatni. Úgyis tudjuk mind a ketten, mi a helyzet. 
 Adam rámnéz egy pillanatra, és átkarol. Most pont olyanok vagyunk, mint egy normális szerelmespár.
 - Ez... Ez is a játék része? - kérdezem óvatosan, ő pedig halkan felnevet.
 - A legjobb barátom vagy. Néha napján ilyet is lehet - mondja, és egy puszit nyom a homlokomra. Én pedig elsírom magam. - Mi a baj?
 - Olyan jó ember vagy! Nem érdemellek meg téged - hüppögök.
 - Na, ne nyáladdz itt nekem, ez nem vall rád! - öklözi meg a vállam szórakozottan. - Légy férfi!
 - Kösz, baszd meg! - nevetem el magam, és visszaöklözöm. Ennyit az érzékeny pillanatról. - És... Izé... Milyen érzés homoszexuálisnak lenni?
 Látszólag enyhén meglepi a kérdés. Mondjuk magamat is meglepem vele.
 - Te lefeküdnél egy csajjal?
 - Dehogy - rázom a fejem.
 - Na, ezzel én is így vagyok. Ilyen érzés - vonja meg a vállát vigyorogva. - Többet nem tudok nyilatkozni a dologról. Szerintem majdnem olyan, mint heteronak lenni.
 - Mikor jöttél rá? - érdeklődök tovább. Komolyan érdekel, hiszen mégiscsak új a dolog számomra.
 - Körülbelül két éve - felel. - Már előtte is éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem hoztak lázba a lányok. És amit mondtam az anyukámról, mármint hogy tetszett néhány mozdulata... Nos, azt az egyik haverom mesélte anno. Sosem vonzódtam igazán a nőkhöz. Aztán ugye két éve lett egy barátom. Olyan felszabadult érzés volt vele lenni... De tudod, rájöttem, hogy... Hogy is mondjam, hogy ne legyen sértő, vagy ilyesmi...
 - Apa jobban bejött neked - fejezem be a mondatát, óvatos mosollyal az arcomon. - Már nem kell finomkodnunk egymás előtt. Ami van, az önmagában is elég borzasztó.
 - Igaz - biccent. - Tényleg szörnyen röstellem magam, de tudod... Néha olyan érzésem van, hogy a vetélytársamnak tekintelek. Pedig tudom, hogy ez hülyeség.
 - Még nálam is megesik - nevetek fel, kínomban.
 Adam is elmosolyodik, és erősebben magához húz. Így ülünk egy darabig. Mind a ketten elmerülve gondolatainkban, vegyes érzelmekkel küszködve. Felszabadultabb vagyok, hiszen köztünk majdnem minden rendben. De csak majdnem. Mert most apa szemében szerelmespár vagyunk.
 - Hjaj, Ad... Mi lesz most ez után? - sóhajtok fel hirtelen, megtörve az egyébként egész' romantikus pillanatot.
 - Szerintem el kéne olvasnod a levelet. Tudod, amelyiket az igazi apukád írt neked.
 - Tudom, melyik levélről van szó, hiszen ennek a gondolata is folyamatosan bánt engem - bólintok. - De bevallom, félek.
 - Mitől? - néz rám értetlenül.
 - Fogalmam sincs - ingatom a fejem. - Szinte alig emlékszem rá. Nem tudom, hogy mennyit változott, és azt sem, mit akar. Nagy valószínűséggel leírta nekem az elérhetőségeit. De én azokkal mit tudok kezdeni? Írjak rá? Mit mondjak neki? Annyi maradt meg belőle, hogy sötétbarna haja volt, és azt hiszem, a szememet tőle örököltem. Meg aztán az anyukámra mélységesen haragszom, róla nem akarok tudni. Kirakott az utcára! Ha nem talál rám Mike, ott halok meg.
 Kissé felhergelem magam, és ezt Adam is látja rajtam, ezért ismét magához húz, és a hátamat simogatva próbál lenyugtatni.
 - Tudom, mire gondolsz, de ha elolvasod, azzal senkinek sem árthatsz! Lehet, hogy gyökerestül megváltoztatja az életed, de az is benne van a pakliban, hogy csak egy egyszerű jókívánságot tartalmaz a boríték. Mindenképp érdemes kibontanod, és ha kell, én ott leszek melletted, amikor elolvasod.
 - Meggyőztél - biccentek, és eltávolodok tőle. - De tudod, miben reménykedek? Hogy tényleg az életemet fogja megváltoztatni. Lehet, az lenne a legjobb, ha magam mögött hagynám az eddigi történéseket, és hazaköltöznék.
 - Nem cáfolom, lehet - bólint határozottan, ami őszintén megvallva nem esik a legjobban. - De azt tudnod kell, hogy én mindig itt leszek neked.
 - Tudom - mosolygok. - Köszönöm!
 - Fürdünk egyet? - vált hirtelen témát. Hát erre most így nem egészen számítottam...
 - Fürödjünk - biccentek. - Úgyis meleg van.
 Adam feláll, és kezet nyújt. Hirtelen bevillan a kép, ahogyan apa állt így előttem. És ahogyan felsegített, egy új élet vette kezdetét. És ahogy most a legjobb barátom segít fel, tudom, hogy most ő fog nekem támogatást nyújtani az újrakezdésben. A két legfontosabb ember az életemben.

4 megjegyzés:

  1. Szia! c: Sokat gondolkoztam hogy írjak - e megjegyzést, vagy ne, de mint látod az igen mellett döntöttem. Először is őszinte részvétem a nagypapád miatt, nekem az édesapám múlt el. Hú, hát nem is tudom mit írjak...Nagyon tetszik a történet, nem mindennapi! Nem sürgetlek a következő résszel, de már nagyon várom. Sok sikert szeretnék kívánni a továbbiakhoz, és remélem hamar ,,megerősödsz".:)♥
    Ölelés,
    Laura K.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor szintén küldöm részvétemet, és nagyon szépen köszönöm!^^

      Törlés
  2. Gyönyörű volt ^^ Mindig is imádtam a metaforikus részeket, és most te is tettél a sztoriba egy olyasmit! Yay!
    Túl sokat nem tudok most mondani róla. Egy újabb nagyszerű fejezetet hoztál létre, s így egy újabb olvasási élményt is bennem. Hálás vagyok ezért, úgy, mint minden következő részért leszek.
    Így tovább! És mi nem sürgetünk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Egyszerűen imádom a kommentjeidet olvasni.:3 Tudom, hogy őszintén megmondod a véleményed, és ez tök jó. És az ilyen jellegűek adnak valami löketet, vagy nem tudom. Mindenképp igyekezni fogok a folytatással.c:

      Törlés