18. Gyáva vagyok?

Sziasztok!^^/

Ühm, bevallom, kissé kellemetlenül érzem magam, hogy ilyen akadozva írom a részeket, de nem is tudnám máshogy, ugyanis a gépünk teljes mértékben elromlott. Ezt is a mamámnál pötyögöm le éppen. Telefonon meg egyszerűen képtelen vagyok írni.;-; Szóval ne haragudjatok, beláthatatlan idő múlva lesz folytatás.><" Minden esetre fantasztikus érzés számomra, hogy elértem 80 feliratkozót! Te jó ég, imádlak titeket, köszönöm szépen! Nyah, de elég a nyáladzásból, elvégre olvasni jöttetek ide, nem igaz?c:

 Nyomottan kelek. Arcom fel van püffedve, a testem többi részében pedig mintha izomlázam lenne. Pedig nem sokat mozogtam. Ebből kifolyólag is utálom ezt a reggelente gyakran előforduló érzést. Már csupán én tartózkodom a szobában, ami azt jelenti, hogy a többiek hagytak aludni. Nagy nehezen ülőhelyzetbe küzdöm magam, és magam elé meredek. Hirtelen megjelenik előttem a kép, hogy amíg én békésen alszom, apa és Adam egymást csókolják, szenvedélyesen, szerelmesen. Elszégyellem magam, és az éppen malmozó kezem ujjaim bámulni, hogy eltereljem eme gondolataimat. Már megint ezt csinálom. Bizalmatlankodom, és ha úgy nézzük, bűnözök... Ilyet Adam sose tenne. És ha minden igaz, apa sem. Elvégre tudtommal heteroszexuális. 

 Leteszem lábaimat a hűvös és kissé poros parkettára, majd kivánszorgok az ajtón. Apa a TV előtt fekszik, úgy, ahogyan tegnap este. A különbség az, hogy most nyitott szemekkel bámulja a képernyőt. Kicsit olyan érzésem van, hogy nem igazán élvezi ezt a hétvégi kiruccanást. Mondjuk én sem különösebben, pláne a tegnapi nap óta.

 - Jó reggelt! - köszönök neki bágyadtan.  Ő rámpillant, majd tekintetét ismét a TV-re tapasztja.

 - Szia! Az asztalon van a rántotta. Igaz, mindjárt ebédelünk, de a reggelit nem szabad kihagyni. Melegítsd meg kicsit, és egyél!

 - Köszi, de nem lenne gond, ha elraknám kicsit későbbre? - kérdezem óvatosan, arra célozva, hogy tulajdonképpen nincs semmi étvágyam.

 - Meg akarod úszni a reggelit, ugye? - vigyorog rám apa hetykén. 

 - Lebuktam - motyogom.

 - Egye fene, amúgy is délben keltél. Majd egykor eszel mást. A rántottát meg vagy kidobjuk, vagy keresünk a közelben kutyákat, és odaadjuk nekik.

 - Oké, köszi - mosolygok rá hálásan, és közbenézek. - Adam?

 - Ha jól tudom, kiment a tóhoz, hogy kicsit felfrissítse magát. Igaz, nem igen értem ezt a logikát, hiszen előtte tusolt. De hát fiatal még, ilyenkor nem is érdemes keresni, ráadásul meleg is van - legyint kedvesen.

 Bólintok, majd bemegyek a fürdőbe, mert úgy érzem, enyhén leizzadtam az éjszaka. Lusta vagyok tusolni, csupán megmosakodok, felkapok egy egyszínű, világoskék pólót, meg egy fekete rövidnadrágot, és én is kimegyek a házból, hogy megkeressem Adamet. Irányom először a parthoz vezetne, de meglepetésemre a nagy fánál pillantom meg. A tövében ül, és a vizet bámulja.û Nagy valószínűséggel erősen töri a fejét... tulajdonképpen mindenen. Van is min, ez tagadhatatlan. De egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne menjek oda hozzá, és kezdjek el vele beszélgetni.

 - Szia! - köszönök neki halkan, egy semleges mosollyal az arcomon.

 - Hello - biccent közönyösen. - Most keltél?

 - Igen. De mégsem érzem úgy, hogy kialudtam volna magam. 

 - Nem is nézel ki úgy - vigyorodik el kajánul, én pedig felnevetek. - Jól vagy? - komolyodik el aztán. Tudom, mire céloz. Ez most nem az a szimpla kérdés, amit egyszerűen illik feltenni. A helyzet azonban mégis megkívánja, hogy feltegye. Hosszú, és őszinte választ vár.

 - Nem vagyok jól - vallom be. - Hogy is lennék? De nem panaszkodom, hiszen körülbelül ugyanaz a problémánk. Min törted a fejed? - váltok hirtelen témát. - Ha szabad tudnom...

 - A levélen.

 Enyhén meglepődök a válaszán. Nem egészen erre számítottam.

 - Hogyhogy? - kérdem, és helyet foglalok mellette.

 - Mi van akkor, ha édesapád el akar vinni? - néz rám komolyan.

 - Akkor elvisz... - motyogom, kissé meggondolatlanul ugyan, de mi mást válaszolhatnék? Mindenkinek így lenne a legjobb.

 - És ha nagyon messze lakik? 

 - Akkor nagyon messze visz - vonom meg a vállam, mintha mindegy lenne. Pedig, legbelül tudom, hogy ez nem egészen ilyen egyszerű. - Szeretek utazni - nézek magam elé, és kicsit elhalóbb hangon mondom ezt. Szeretek utazni. Csak nem távol mindentől.

 - Hátra kéne hagynod az eddigi életedet - emlékeztet.

 - Persze, tudom - biccentek. - Tudom...

 - Köztük engem is. Én nem élném túl, ha itt hagynál - magyarázza komolyan.

 - Ne beszélj baromságokat! Nem én vagyok az egyetlen ember, akinek kényszerből el kellett költöznie, iskolát kellett váltania, és ott kellet hagynia a barátait. De tudod, létezik telefon, Skype, Facebook...

 Próbálok nyugodt maradni, de érzem, ahogy a torkomban megjelenik az a bizonyos gombóc, amit egyszerűen lehetetlen lenyelni. Azért én kitartóan próbálkozom vele. Nem akarok sírni. Már nem.

 - Akkor már lehet, mindegy lesz. Ki tudja, hány olyan emberrel fogsz megismerkedni, akik jobbak nálam? Angie, túl jó barát vagy ahhoz, hogy ezt más ne vegye észre.

 - Nem te vagy a kitaszított - nézek rá lesújtóan, ő pedig a cipője orrát kezdi pásztázni.

 Sosem volt még olyan egyedül, mint én vagyok. Az iskolában őt maximum csak miattam bántják. Én nem vagyok elég közvetlen ahhoz, hogy másban ugyanúgy megbízzak, mint benne. És ezt ő is tudja. Nem is értem, mire fel mondja ezeket nekem.

 - Úgy beszélsz, mintha nem ismernél. Mintha nem tudnád, miken mentem már keresztül az emberek rosszindulatúsága miatt. Mintha nem érdekelne engem, hogy itt kell hagyjalak - hadarom, hogy ne kezdjek el zokogni, azonban néhány könnycseppet képtelen vagyok visszatartani.

 - Angel, én meleg vagyok. Ha ezt többen tudnák, talán nem lennék eléggé kitaszítva én is? - néz rám komolyan, kissé sértetten.

 - Ez nem lehet mindenre magyarázat - rázom a fejem. - Meleg vagy, én mégsem tekintek rád másként. 

 - Lenne más választásod? - mosolyog rám lenézően.

 Tudom mire céloz. Gyáva vagyok. Ha e miatt egyszerűen lemondanék róla, tényleg csak apa lenne nekem. Ráadásul ha Adamben lenne bosszúvágy, bepróbálkozna nála. Annyi mindent visszaszólnék neki... De nem teszem. Csak haragosan ökölbe szorítom a kezem, és lehunyva a szemem, kifújom a levegőm.

 - Nem akarok más választást. Túl fontos vagy nekem. Tudod jól - felelem.

 - Okos vagy, Angie. És ezt nem úgy mondom, mintha egy kutyát dicsérnék. Remekül átlátod a dolgokat. Csak egyet nem látsz át. Neked még mindig több esélyed van Mike-nál, mint nekem - jelenti ki rezzenéstelen arccal.

 - Ne merd ezt mondani! - emelem fel a hangom. - Ő az apukám. 

 - És ez változtat a tényen, hogy szereted? - Arcára szarkasztikus mosoly ül. Szereti a beszélgetést irányítani. Ez bosszantó. 

 - Szeretem, valóban szeretem. De nem vagyunk együtt. És... Nem is akarom, hogy ez így legyen. Holnap elolvasom a levelet. Amint hazaértünk, az lesz az első dolgom. Azt akarom, hogy lásd, nem vagyok gyáva - jelentem ki határozottan.

 - Nem vitatkozom - biccent. - Ott legyek melletted? - kérdezi komolyan.

 - Kérlek! Nagyon sokat segítene a jelenléted.

 Magához húz, majd nemsokára el is enged. 

 - El kéne mennünk valahová - szólalok meg hirtelen. - Van a közelben valami érdekes?

 - Nem igazán - ingatja a fejét. - Viszont a város szép. Kérjük meg Mike-ot, hogy vigyen el minket valami étterembe, vagy nem tudom. 

 - Ez nem hülyeség. Szerintem ő is örülne, ha ma kivételesen nem kéne főzőcskéznie - mondom.

 Felállok, és leporolom a nadrágomat. Ad követi a példámat.

 - Koszos még a seggem? - fordítok neki hátat, ő pedig rácsap az említett pontra, minek következtében felröhögök.

 - Most már nem - vigyorog kajánul.

 - Köszi a törődést - forgatom a szemem mosolyogva. 

 - Bocsi, nem hagyhattam ki - vonja meg a vállát.

 A házban apa a szöveges füzetét tanulmányozza. Nem tudom, merjek-e hozzászólni, de amikor feltekint belőle, és ránkmosolyog, egyből megjön hozzá a bátorságom. 

 - Apaa, elmegyünk felkutatni várost? - ülök le elé, és tekintetemre kislányosan bájos vigyort erőltetek. Persze mindig rájövök, hogy ez nem igazán megy nekem.

 - Miért is ne? - vonja meg a vállát kedvesen. - És akkor majd ott kajálunk, ugye?

 - Aha - bólogatok mosolyogva.

 - Rendben - ugrok fel az asztaltól.

 Úgy tűnik, örül a közös programnak. Szeret velem lenni. Én is vele. Csak az a különbség, hogy én túlságosan is...