2015. november 9., hétfő

Epilógus

 Felnőtt volt már, huszonnyolc éves. Épp munkából hazafelé tartott gyalog, mert bár volt jogosítványa, mégis úgy gondolta, hogy egy kismamának sem árt néha egy kis mozgás, hiszen ilyen állapotban az ember az ételt is jobban kívánja. Négy hónapos terhes volt még csak, de a hasa már kerekedett, mitől bár valamennyire megijedt, mégis elöntötte egy megmagyarázhatatlan gyönyör. Már nem csak az apja és a férje iránt érzett komoly szeretetet, hanem egy még fejlődő csecsemő iránt is. 
 Kellemes őszi nap volt. Bár kellőképpen elfáradt doktori munkájában, jól esett neki a séta. Ha nem vette volna körül városi forgatag, talán még nagyobb nyugalommal sétálgatott volna, de  a fülhallgatójából kiszűrődő zene elnyomta mindennek a hangját. A szél éppen hogy csak megsimogatta a fák leveleit, nem volt kedve csatát vívni, megcibálni ágaikat. A nap sütött, lágy meleget lehelt a belvárosra. 
 Angel egy kisbolt mellett haladt el. Gyomra egy korgással jelzett, furcsa ételkombinációkat kívánt enni. Nutellat uborkával, Oreot sajttal, bármit, csak legyen benne valami édesség. Így belépett az üzletbe, az eladó kedvesen fogadta. Nem voltak bent sokan, csak egy-két ember sürgölődött, hogy bevásároljanak hétvégére. Angel egyből a csokoládékhoz vette az irányt. Egy darabig kutakodott, majd felemelte a legnagyobb zacskó gumicukrot, amit talált. Amikor felpillantott, elállt a lélegzete. Előtte egy magas, enyhén őszhajú, apró szakállas és bajszos férfi bámult vissza rá. Angel elejtette a cukrot, és csak bámulta az urat, kinek barna szemét ezer közül is felismerné. Mike Shinoda állt vele szemben, teljes életnagyságban. Szíve heves dobogásba kezdett, remegése egész testén végigfutott. Köszöni nem mert, és nem is akart. Ha szeretett volna, se tudott volna kinyögni semmit. Csak bután állt, falfehér arccal. 
 - Leejtette - mutatott Mike az imént Angel által megkaparintott édességre.
 Angel zavartan megigazította kabátja ujját, és lehajolt a cukorért.
 - Köszönöm... - motyogta, és látta, hogy Mike felismerte, de egyikőjük se közeledett, pedig mind a kettőjüknek lett volna mondanivalója a másiknak. Mikor azonban a férfi szóra nyitotta volna a száját, egy idegen nő karolta át oldalról, és lehelt lágy csókot az arcára.
 - Mehetünk! - mosolygott rá kedvesen, szerelmesen. Csinos hölgy volt, és pár évvel biztosan fiatalabb Mike-nál, ám mégis rendkívül illettek egymáshoz.
 Angel megrökönyödve bámulta távolodó alakjukat. Boldog volt férjével, de valahol ott bujkált benne a féltékenység. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor csak ő volt neki, senki más. Amikor együtt mentek boltba, amikor ő nyomott cuppanós puszit az arcára, és eszébe jutott az is, mikor a férfi őt figyelte szerelmesen, kezét fogva, kétségbeesett tekintettel, hogy nem lehetnek egymásai. Tudta, hogy már boldog, teljes az élete. Minden úgy alakult, ahogy kellett, de szerette volna, ha legalább azt elmondhatná még neki, mennyire fontos volt neki, mennyi szép emlék köti hozzá.
 Ahogy kiléptek az üzletből, Mike még egyszer visszatekintett rá, ám az volt az utolsó pillanat, amikor látták egymást.

Nem győzöm elégszer megköszönni, hogy olvastok, ezért az ez után jövő alternatív befejezés után egy külön bejegyzést szentelek rá, hogy végleg elköszönjek ettől a történettől, és Tőletek! Ne haragudjatok, hogy végül így ért véget, én így álmodtam meg. Tudom, nem a legütősebb, tudom, többet is ki lehetett volna hozni belőle, de legalább kiderül, hogy mi lesz végül a számomra eléggé hisztis főszereplőnkkel.:D Na. Szóval... Hát... Még egyszer, utolsó előtti alkalommal; sziasztok!^^/

10 megjegyzés:

  1. ÉS NEM JÖTTEK ÖSSZE!! SZÍVESEN LECSAVARNÁM A FEJED, UGYE TUDOD???? MELLESLEG KURVA JÓ LETT EZ A RÉSZ!!! KÁR, HOGY MÁR NEM LESZ TÖBB!!! EZER PUSZI, MIND A TÍZ UJJADRA ÉS A FEJEDRE, AHONNAN EZ A TÖRTÉNET MEGFOGALMAZÓDOTT!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos is vagy, és vélek is tőled egyszerre.:D De mindenek előtt nagyon nagyon szépen köszönöm!^^

      Törlés
  2. Andrea nyugi, mint már emlìtette Fujimi, lesz egy alternatìv befejezès is ami ha jòl tudom, azt takarja amit szeretnènk. Egyèbkènt nem minden lehet happy and, ettől különleges ez a törtènet ès sok minden mástòl is. Nekem igy is nagyon tetszett, de azèrt mindenkèppen èrdekel a másik befejezès is. Èn nem csak te köszönöd, mi is hogy megálmodtad, leìrtad ès megosztottad velünk ezt a szuper kis sztorit;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, csak elrgadt a hév xdd és igen sajnos nem minden lehet happy end :/

      Törlés
    2. Örültem neki, hogy írtam ezt a történetet, és annak is, hogy érdekelt titeket és olvastátok. Hálás nagyok.^^

      Törlés
  3. Nagyszerűen megírt történet + egy tehetséges író + egyedi alapötlet + összetett karakterek, akik a szívünkhöz nőnek = egy életre szóló olvasási élmény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jól esett.:3
      Hálásan köszönöm!

      Törlés
  4. Alig telt bele fél órába, hogy kiolvassam. Egyszerüen.. Perfect.
    Nagyon jó, és külön tetszik, hogy nem happy end lett a vége, amiért sajnálom Angelt, de ez teszi még egyedibbé a sztorit 💛

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire tetszett!^^

      Törlés
  5. Én esküszöm, ilyen jó blogot még nem olvastam. Utolsó részeken könnyeztem, ami.nagy szó nálam. Köszönöm, hogy ilyen elképesztően jó történetbe èlhettem bele magam.:)

    VálaszTörlés