2015. május 31., vasárnap

14. Őszinteség

 Adam nem szól semmit, csak érdeklődve figyeli reakcióim, mozdulataim, szapora szívverésem. Egy darabig habozom. Tudom, hogy ez a srác egy olyan barát, akire még az életemet is rábízhatnám. De most nehezebb az őszinteség, mint valaha. Mély levegőt veszek, és belebámulok nagy, kék szemeibe. 
 - Azt hiszem - kezdem, majd egy kis szünetet tartok, és egy újabb levegővétellel adok erőt magamnak a mondat folytatásához -, hogy beleszerettem Mike-ba.
 Eddig hatalmas kő ült a szívemen, most egy pillanat alatt bomlott darabjaira, és hullott le róla. A bizonyosság és felismerés cserél vele helyet. Igen, tényleg beleszerettem. Nincs mit tagadni. Az illata, a tekintete, minden belső tulajdonsága olyan hatással volt rám, mint eddig soha semmi. Felsóhajtok, lehunyom a szemem. Várok valamire, valamire, ami egy büszke vállpaskolás. Igen, kimondtam. Igen, bátor voltam. És igen, végre biztos voltam a dolgomban, és még magammal is őszinte voltam. Ám ez a vállpaskolás elmarad. Lassan nyitogatom szemeim, és szembetalálom magam Adammel. Elképedve ül előttem, szóhoz sem jut. Nem tudom, mit mondhatnék, én megtettem, amit elvártak tőlem. Most rajta a sor.
 - Tényleg? - szólal meg megrökönyödve végül, olyan magas hangon, amit eddig még sosem hallottam tőle. Bólintok. Nem pont ilyen reakcióra számítottam tőle. Ő azonban ahelyett, hogy megnyugtatna, vagy próbálna lebeszélni az előbb kimondott szavaimról, csak feláll, és a fejét fogva hátat fordít nekem. Én is követem példáját, és a háta mögé lépek. 
 - Ad? - teszem aggódva a vállára a kezem, de ő lesöpri magáról. - Adam...
 Megfordul, tekintetét könnyfátyol takarja előlem. Értetlenül hátrálok egy lépést.
 - Ne haragudj - motyogja, ő is a vállamnak támaszkodva, fejét lehajtva. - Csak... Nem tudom, hogy mi lesz így...
 Meghatottan ölelem magamhoz.
 - Te jó ég Ad, ennyire együtt érzel velem? Istenem, semmi baj! Ez az én saram, neked nem kell velem foglalkozni!
 Adam csupán a fejét rázza. Hát mégsem erről van szó?
 - Nem, Angel... Tudod, ez mindkettőnk sara - szögezi le, ellentmondást nem tűrő hangon.
 - Miért? - kérdezem halkan, szinte alig hallóhatóan.
 - Üljünk le! - kéri, én pedig szót fogadok neki. Ismét az eredeti pozícióba kerülünk, egymással szemben. Csak most az a különbség, hogy nem az én szememet, hanem cipője orrát pásztázza. - Angel... Én... Jaj, de nehéz ez - neveti el magát kínosan. Kezemet ismét a vállán pihentetem, hátha egyszerűbb lesz számára kimondani azt, amiről még csak ötletem sincs, mi lehet. - Egészen idáig én sem voltam veled teljesen őszinte. Legalábbis titkoltam előled valamit...
 - Tudom - bólintok, mikor egy kis szünetet tart mondandójában. Egy pillanatra rám néz, majd tekintete visszavándorol a tornacsukájára. 
 - Angel. Én is szeretem Mike-ot - jelenti ki végül, én pedig leemelem róla a kezem. Fogalmam sincs, hogy sírjak-e, vagy nevessek.
 - Ez csak valami vicc, ugye? - kérdezem aztán, kínomban nevetve. De Adam nem nevet. Megrökönyödve bámul rám, én pedig elszégyellem magam.
 - Nem, Angie. Már régóta nem érzem magam úgy a lányok mellett, ahogyan kéne. Sosem értettem, miért van ez így... Volt már barátom. Fiú. Sosem meséltem róla, mert féltem, hogy otthagysz a francba. Te vagy a legjobb barátom! Nem mertem megkockáztatni, hogy elveszítselek. Fontos vagy nekem, Angie! De tudod... Ezért sem akartalak akkor megcsókolni. Nem esett volna jól. És azóta... Mióta rájöttem, hogy más vagyok... Jobban féltem a barátságunk. Egy ilyen titokkal a zsebemben élni veszélyes. És nagyon sajnálom, hogy így alakult... Hogy a saját apádba, ráadásul veled együtt... De annyira kedves, és én...
 - Adam, elég! Kérlek, most hagyj! Ezt át kell gondolnom, ne haragudj - kérem, felpattanva az ágyról. 
 Kiviharzok a szabad levegőre, hogy kitisztítsam a fejem. Túl sok ez nekem. Nem tudom, hogy fogom feldolgozni, de most minden olyan szétszórt. Lerohanok a vízparthoz, és helyet foglalok. Lábamat belelógatom a még enyhén hideg tóba, és üres tekintettel a nap aranyhídját bűvölöm a vízen. Mit kéne gondolnom most? Hogy kellett volna reagálnom? Ezek után hogy nézek Adam, vagy egyáltalán apa szemébe? Apa... Bár hívhatnám így, de nem érdemlem meg. Az eddigi életem egy pillanat alatt szertefoszlott. Hogy lehettem ilyen vak? Adam meleg, én pedig... Ezt képtelen vagyok feldolgozni. Nem azért, mert homofób vagyok, erről szó sincs. Egyszerűen csak olyan furcsa most minden. Évek óta ő a legjobb barátom, a bizalmasom, aki megvédett azoktól, akik bántottak, vagy bántani akartak. Adam a szerencsetalizmánom, az amulettem, ami fényesebben ragyog nálam. Nem érdemeltem meg, ahogyan apát sem. Mától egy roncs vagyok. Mind érzelmileg, mind emberileg. Többé nem tekinthetek apámra apámként, és Adam is... A vetélytársam lett? Minek nevezzem? Minek szabad neveznem? Szabad-e egyáltalán szembeszállnom vele? Apának számít ő egyáltalán? Talán ezért nem volt még eddig barátnője? Ösztönösen a nem régen írt dalára gondolok. Az is lehet, hogy nem nőnek, hanem magánbak Adamnek írta...
 Zokogni kezdek. Nem törődök a mögöttem elhaladó turistákkal, könnyeimmel most kiadom magamból, amit lehet. Idegesen dobálok köveket a vízbe, és közben artikulátlanul üvöltözök.
 - A kurva életbe! Rohadjon meg mindenki! Nyomorult faszkalap! Mindenki! De én a leginkább...
 Az utolsó mondatomat elhaló hangon motyogom. Nem tudom eldönteni, arcomra a nyálam, vagy könnyem száradt-e, de már nem érdekel. Agyamban az egyik kedvenc számom két sora visszhangzik...
 - If you want to get out alive, run for your life...* - suttogom magam elé meredve.
 Már nem sírok. Már nem átkozok senkit, csak magamat. Az önbizalmam elenyészett, ahogyan a reményem is. Mi lesz ez után? Kire számíthatok? Csak magamra...

*Three Days Grace - Get Out Alive. ,,Ha élve ki szeretnél jutni, fuss az életedért"

11 megjegyzés:

  1. Szia!
    Szóhoz sem tudok jutni. Én azt hittem hogy Ad...WoW..Ez nagyon meglepő! Jó értelemben! :DD Szuper lett ez a rész is! ^^
    Siess a kövivel!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem vele, ahogy tudok, és köszönöm szépen a lelkes kommented!:3 Örülök, hogy megleptelek.^^

      Törlés
  2. Konkrétan eldobtam a telefonom , és összeszedtem az államat a padlóról a szemöldököm a padlásról :DD Nagyon várom a kövi részt :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ejha. Nem gondoltam volna, hogy a blogolás kihozza belőlem a boncmestert.;-; A viccet félretéve, örülök, hogy tetszett, és sikerült meglepetést okoznom!:3

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. OKAY LET'S JUST TALK ABOUT THIS REALLY HOW IS IT EVEN POSSIBLE I CAN'T...
    Bocsi a kirohanásért :D
    Van itt valami, amit nem értek. Nem az zavarja Angie-t, hogy Adam egy nála, nem is tudom, kb. 20 évvel idősebb pasiba szeretett bele, hanem maga az a tény, hogy az az illető egy pasi? Kérlek, magyarázd meg ezt nekem. Nagyon érzékeny vagyok bármire, ami akár egy icipicit is közel van a homofóbiához (lévén én magam is egy betű az LMBT rövidítésből).
    Azon kívül nagyot alkottál már megint! Csak hát ebben a fejezetben nem nagyon történt semmi, csak az, amit fentebb kiemeltem, az pedig nem jött be kifejezetten. Nem tudom, hogy is kellene ezt emlegetnem (talán fordított pedofília? egyáltalán van erre szó?), mindenesetre úgy látom, ez nagyon körbenövi a történetet, és valószínűleg vagy Adam fog kijönni belőle vesztesen, vagy mind a hármójuk. Esetleg csak Adam és Angie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, szia!^^
      Úgy érzem, itt egy kis magyarázatra szorul a dolog, úgyhogy mentem is a menthetőt, ahogy tudom.
      Hangsúlyozom, a történetet nem az én, hanem Angel szemszögéből írom, erre tekintettel próbálok a legjobban azonusulni mind a karakterhez, mind a szituációhoz. Most képzeld el, hogy beleszeretsz a huszonkét évvel idősebb nevelőapádba. Reakció part 1: Rémület. Part 2: Tagadás. Part 3: Beletörődés. Part 4: Beismerés. És utána jön a nagybetűs bevallás a legjobb barátodtól, mi szerint ő is azt a személyt szereti, akit te. Mi fogja először leginkább bántani a csőrödet? A hozzád hasonló korkülönbség, vagy az, hogy ez neked tök új, hiszen eddig heteronak hitted. Ráadásul ugyanaz a szerelme, aki neked. Nyilván a későbbiekben erre is kitérek, de úgy gondolom, az olvasók közt nem ez okozza a legnagyobb döbbenetet.^^ A homofóbia ellen harcolok keményen, ha nem így lenne, nem pakoltam volna a történetbe egy ilyen szálat. Igyekszem minden témát a megfelelő időben boncolgatni, de ismét hangsúlyoznám, Angie szemszögéből.c:
      Minden esetre köszönöm az észrevételt, és magát a kommented is!^^

      Törlés
    2. Köszönöm a magyarázatot! Remélem, nem bántásként fogod fel a dolgokat, amiket mindig kommentelek, én komolyan csak leírom azt, amit gondoltam a fejezetről - és szerintem ez a komment lényege. Egyszerűen csak szeretném, ha tudnád, mit gondoltam róla, tetszett-e vagy sem, vagy hogy javíthass rajta, ha egyetértesz, de esetleg nem jutott eszedbe.
      Szóval, merem remélni, nem haragszol :)
      Fight for the rainbow together! *Ezt tök jól megcsináltam szivárványosra, de úgy nem engedi elküldeni. :(*

      Törlés
    3. Dehogy haragszom, inkább örülök, hogy őszintén leírod a véleményed.^^ Csak szerettem volna, ha érted, mit miért úgy írok, ahogy.:3

      Törlés
  5. Na erre azatn vegkepp nem szamitottam.. Azt hittem azt fogja mondani hogy Angie-ba szerelmes.. De ezek szerint tevedtem s nem is kicsit.. Szoval kiakadtam..:)) De attol fuggetlenul nagyon varom hogyan fognak tovabb folytatodni a dolgok es nagyon varom mar az uj reszt.. Ez nagyon jo lett es siess az uj resszel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tudtam meglepetést okozni.c:
      Igyekszem!^^

      Törlés